SALY NOÉMI

SALY NOÉMI

Budapest, 1956. június 7.
Az Úr nagyjából a következő recept szerint járt el. Végy egy jó nagy országot, mondjuk az Osztrák-Magyar Monarchiát, válassz találomra egy-egy emberpéldányt a kezed ügyébe akadó összes nemzetiségből, felekezetből és rangosztályból. Küldd mindet Budapestre, gyúrd össze a lecsúszóban lévőket a felemelkedőkkel, a vándorkedvűeket a röghöz kötődőkkel, a gyengéket az erősekkel. Mérd bőkezűen a jót, a rosszat. Ebből a tésztából 1956 nyarán ki fog sülni egy lánycsecsemő. Rakd ki egy erkélyre a város közepén, hadd nézelődjék.

Tabáni fákon voltam kismajom. A rabság ízével a Gellérthegy utcai elemi szűk folyosóján ismerkedtem meg, ahol a szünetekben párba állítva, sípszóra sétáltattak bennünket. Az igazság bonyolult mivolta őrsi foglalkozás és hittanóra között, a 63-as villamos peronján derengett föl, élet és halál összetartozása pedig azon a tízperces úton, amely a Farkasréti temető hátsó kapuján át vezetett vasárnaponként a papa sírjától nagyika húsleveséig. Az első pulim megmutatta, hogy kell állandóan figyelni a világra. Feltételek nélküli, jókedvű alázatot a Szilágyi gimnázium kórusában tanultam. A szegedi egyetemi évek alatt kiviláglott, hogy mégse én vagyok a leghülyébb, továbbá hogy nem is akkora dráma, ha az ember nőnek született. Sőt az se lesz baj, ha netán magára marad, polgári háztartások tündéri romjai között, három szobányi könyvvel és egy köbméter családi fényképpel.

Hátamon a zsákom, láttam a compostellai katedrálist és az ösküi körtemplomot, a Taj Mahalt, a World Trade Centert és a maszáj kunyhókat, az Aconcagua csúcsát és a Grand Kanyon fenekét. Szorgos hódokat a Tűzföldön, tenyérnyi pillangókat az Iguazú-vízesésnél, ugróegeret a Szaharában, mormotát a Vogézekben, bálnát, delfint, medvét, őzet, sakált, zsiráfot, tapírt, krokodilt, keselyűt, kolibrit. (Mióta a második puli meghalt, állatvilágom a balkóni gerlékből áll. De van több mint százféle növényem, gyűjtőnevükön a Zöld Horda.)

Építész dédapám és nagyapám, újságíró apám és bátyám után nemrég váratlanul egy építészeti újság olvasószerkesztője lett belőlem. Előzőleg rövid ideig gimnazistákat, majd sokáig egyetemistákat tanítottam. Lefordítottam vagy tizenöt vaskos francia antropológiai, vallástörténeti, filozófiai szakmunkát és számtalan cikket. Írtam verseket, amelyek nem jelentek meg, továbbá esszéket és tanulmányokat, amelyek megjelentek. Kávéháztörténettel foglalkozom, a régi budapesti élet elbűvölő esszenciájával. És most már sajnos könyveket kell írnom. Közben időnként kiállok arra az erkélyre, kicsit nézelődni.

Saly Noémi

Bibliográfia
Ab Ovo Kiadónál megjelent művei:
Pesti csodabogarak