ANDAI FERENC

ANDAI FERENC

A Ferencvárosban születtem 1925. április 15-én.

Szüleim Szatmárnémetiből vándoroltak az I. világháború alatt a fővárosba, mint oly sokan mások, hogy szerencsét próbáljanak. Apámat besorozták, az olasz frontra került, megsérült, betegeskedett, s mire hatéves lettem már meghalt, harmincnyolc éves korában. Serdülő nővéremmel félárvák lettünk a depresszió derekán. Özvegy anyám, magára maradva, a tenger hullámain hadakozott az árral; a templom egerei sem lehettek szegényebbek, elhagyatottabbak nálunk. Hitelre vásároltuk a kenyeret, a krumplit, ameddig a környékbeli fűszeresek felírásra hiteleztek. Tíz év leforgása alatt nyolcszor kellett silány batyunkkal továbbállnunk, akár a vándorcigányoknak; mindenünnen kilakoltattak.

A Lónyay utcai elemit minden évben tiszta kitűnő eredménnyel végeztem, így felvettek az Eötvös József gimnáziumba. Minden esztendőben tíz mázsa tűzifát kaptam a télre a gimnázium mindmáig ismeretlen, titokzatos jótevőjétől.

Az érettségi után tengés-lengés a városban. Házitanítóskodom uzsonnákért, pengőkert; alkalmi munkák, borbélyüzletben szappanozok, tejcsarnokból pasztörizált tejet, ropogós zsömléket szállítok a bérházakba, halaskofáknak a csarnokban segédkezem.

Aztán Bor. Heidenau. Barátság Radnóti Miklóssal. Tanár. Bölcsész. Irodalmár. Roppantul imponál. Szeretnék valamikor én is tanár lenni. Vonz Miklós közelsége. Keresem a hatósugarat. A 402 heidenaui fogolyból, több mint 380-at kivégeztek. Talán, ha 15-20-an maradtunk életben.
1945. április elején tértem vissza Romániából Budapestre. Az orosz járőrök az első napon a Kálvin téren letartóztattak; két hétig egy Üllői úti fogdában őriztek, majd a budai GPU a szibériai transzporthoz csapott. A vagonírozás előtt sikerült megszöknöm.

Hazám „tárt karokkal” fogadott vissza. A felszabadulás után pártba nem lépek. Semmiféle pártba. Vállalatoknál dolgozom, hogy egyetemi tanulmányaimat folytathassam. Vagyok gépkocsi-előadó, üzemgazdász, reklámfőnök, könyvelő, éppen amire szükségük van és nekem, hogy tanár legyek.

A történelem szakon végzek. Ekkor már szorgalmasan írok, főleg sportról. A Szabad Ifjúság állandó külső munkatársa leszek. Írásaimat rendszeresen közli a Magyar Rádió, Szabad Nép, Esti Budapest, Képes Sport és egyéb lapok, majd a Pestmegyei Népújsághoz kerülök sportrovatvezetőnek. 1956-ban a rövidéletű Valóság szerkesztőbizottságába választanak.

1957 óta Kanadában élek.

Írásaim, tárcáim, sporttudósításaim, történelmi tanulmányaim, fővárosi és külföldi lapokban, folyóiratokban, Kortársban, tudományos kiadványokban, Történelmi Szemlében, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvében, stb. jelentek meg.

Harminckét éves kanadai tanári pályámat 1962-ben kezdtem el. Tanítottam vidéken és Montrealban, előadtam magyar vonatkozású történeti anyagot a montreali, lennoxvillei, torontói egyetemeken, különös tekintettel a 19. századi magyarság kanadai bevándorlásával kapcsolatban.

Az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen doktoráltam (summa cum laude}. Számos diplomát és tudományos fokozatot szereztem az évek folyamán a kanadai egyetemeken. 1994-ben, mint Social Science tanszékvezető tanár, nyugdíjba vonultam.

Kanada fővárosában élek; a téli hónapokat feleségemmel Délen töltöm, a nyári hónapokat barátaim társaságában Budapesten és Európában.
Gyerekeim, unokáim ugyancsak Ottawában élnek.

Andai Ferenc

Ab Ovo Kiadónál megjelent művei:
Mint tanu szólni – Bori történet

Privacy Preference Center

Close your account?

Your account will be closed and all data will be permanently deleted and cannot be recovered. Are you sure?