Bánszegi Katalin: Az Ezeregyéjszaka meseországa – Marokkó

Nagyon szép ez az ország, mégsem értem, hogy a történelem folyamán miért ácsingóztak utána annyian. Jártak erre vandál hordák, szerette Bizánc, elfoglalták a vizigótok, volt római provincia, azután jöttek az arabok, a berberek, az egymást váltó muszlim dinasztiák, azután a portugálok foga fájt rá, majd az olaszoké, angoloké, franciáké; harcoltak érte a spanyolok és a németek – egyszóval az elmúlt évezredekben nagy volt itt a forgalom. De mit kerestek itt? Az ország nagy része terméketlen síkság vagy kővel borított hegy. Talán a különféle ásványi kincsek vagy a jó fekvésű kikötők csábították őket? Azt gondolom, mégis inkább Marokkó varázsa volt a fő ok. Valami megfoghatatlan szépség, megmagyarázhatatlan csoda, ami itt a vizet zamatosabbá, a kenyeret édesebbé és az ölelést bársonyosabbá teszi. Igen! Szerintem ez lehet az oka Marokkó viharos történelmének, amit ennek az országnak át kellett élnie. Ahogy a mondás tartja: „Marokkó hideg ország, csak forrón süt benne a nap!” És ez a perzselő nap felforrósítja a rideg kőrengeteget, felhevíti a sivatagok porát, és felmelegíti az emberek szívét. Mert ez Marokkó!

Bánszegi Katalin