Arató András: Basszus – Üzenetek Abszurdisztánból

Arról szól ez a könyv, hogy oly korban éltünk a Föld e kis szegletében, amelyikben a lakosság 15 százaléka azonosan egyenlő 97 százalékkal, amelyikben Petőfi reinkarnálódott gömbölyded formában a 12 pont elé kanyarítandó egy nulladikat, amelyikben a közoktatás és az egészség belügyminiszteri hatáskör, a betegség az állampolgári jog, nem a gyógyulás.

Ezalatt tovább hanyatlik a Nyugat a végső megsemmisülés felé, és a megtámadott ország az agresszor. A Médiatanács kikéri magának, hogy egy pályázat összes feltételét a versenyzők tudomására hozza, az inflációt pedig az ostoba brüsszeli szankciók már azelőtt előidézték, hogy bevezették volna őket. És közben muszáj nevetni, hiszen egy életünk van, abban kell jól érezni magunkat.

Basszus, nem olyan könnyű.

Basszus – a legmélyebb férfihang a basszus, azt mindenki tudja, még az is, akinek hajnalban nem jut eszébe Székely Mihály neve, Saljapinról, Paul Robesonról még csak nem is hallott. És a komplikációk csak ezután következnek, minthogy vannak elágazások. Ott van mindjárt a basszbariton, aminek semmi köze igeragozáshoz, felszólító módhoz.

Hanem az érzelmek leírása területén is különös gazdagsággal bíró nyelvünkben van e szónak egy másik jelentése is, amivel szívesen fejezzük ki bosszankodásunkat, elkerülendő a vulgárisabb megfogalmazást. Utánanéztem, jelen van-e más idiómákban is e jelenség. Nos, nincs. A basszus angolul bass, olaszul basso, franciául basse, nyandzsául basi és punktum. Olaszul pl. alacsonyt is jelent (nőnemben bassa…).

…szóval az Abszurdisztán egy kedveskedőbb elnevezése a honban uralkodó rendszernek, mint amilyet érdemel. Ám a szerző szándéka a tények fölhalmozása mellett a mosolyogtatás –nem, ilyen elnéző csak nem vagyok, használjuk inkább a kinevettetés szót.

                                                                                                                      Arató András

ARATÓ ANDRÁS
Kora 1953 óta változó.
Beszélget, írogat, fotózgat, rádiózgat.