VÁG BERNADETT

VÁG BERNADETT

Kedvenc kiadóm megkért, írjak magamról valamit.
Szeretnék csupa szépet és jót, hogy lássák az emberek, csupa szép és jó vagyok.
De nem illik ilyet.

Én már óvodás koromban úgy éreztem, nagyobb vagyok, több vagyok, mint mások. Ültem a kispadon az udvaron, és azt képzeltem, földig érő arany hajam van. Pedig nem volt.
Ezt ma szégyellem. Ilyet sem illik.

Nagymamának állítólag spontán szültem egy verset, így szólt:
A hídon átmentem,
nagymamát szerettem.
Négy éves voltam, és tényleg naponta át kellett kelnünk egy hídon. Ez, persze nem bizonyítja, hogy nem plagizáltam. Gyanús.

Hatéves voltam, az iskolában megtanítottak írni. Mármint nem úgy, hanem betűket.
Írtam anyámnak egy verset.
Leközlöm (végre).
Édesanyám
áztam-fáztam
és
nem találtalak
tégedeth.
Írta és szerkesztette Vág Bernadett
Bocs.

Tinikoromban ömlött belőlem a szerelem. Rímekben. Csupa zokogós, belehalós, csókos, ragacsos izé.
Ezekből most nem idéznék.

Valahogy elvégeztem a gimnáziumot, inkább melléjártam. Kiröhögtek a főiskolai felvételin.
Két évig dolgoztam egy külker cégnél, én hordtam a gyufát, meg a zsömlét a reggelihez. Akkortájt lakkoztam a körmöm. Gépelni is megtanultam, három ujjal verem, őrület.

Protekcióval bejutottam a Tanítóképzőbe, Győrbe.
Szüleim mondták, legyen már diplomám. Lett.
Közben is írtam.
Novella-féléket.
Volt egy Erika írógépem, azon dübörögtem, indigóval, több példányban, biztos, ami biztos.
Elvesztek.

Két évig tanítottam, aztán embert hoztam a világra.
Na, ez itt egy piros pont.
Szép gyerek, okos gyerek, Lucagyerek.
Büszkeségem.

Gondoltam, a GYES alatt elvégzek még egy főiskolát, amiből meg lehet élni.
PR-szakközgazdász lettem. Miért ne. Vágom a sereghajtókat, a fejősteheneket meg a portfóliót.
Ekkortájt nem írtam. Inkább.

A MÁV-nál dolgoztam négy évig, a sajtóirodán. Interjút is csináltam a Vasutas Hírlapba. Dobogott a szívem, amikor megláttam a nevem egy cikk alatt.
Míg a vonatok halódtak, én az íróasztal fiókjába dugdostam a verseket, vagy százat, amiket munkaidőben, az adófizetők pénzén, a vállalat papírján, a vállalat nyomtatóján, nahát, fúj, ha a főnököm tudta volna.
Megvannak, de most talán mégse.

A Vasutas Hírlapos sikereken felbuzdulva átnyargaltam a sajtóba.
Női lapoztam.
Írtam szerelemről, féltékenységről, menstruációról, szülésről, anyós-intrikákról, napozásról, bőrrákról, karrierről, szerelemről, féltékenységről, menstruációról, szülésről, anyós-intrikákról, napozásról, bőrrákról, karrierről, szerelemről, féltékenységről, aztán szerkesztettem, majd főszerkesztettem ugyanezt (lásd fent).

Közben írtam is, tényleg.
Megjelent az első könyvem.
Most meg a második.
Most meg írom a következőt, éppen.
Meg ezt az önéletrajzot is, mert ezt is én írom.

Állás híján azon merengek, kéne egy munka, ami folytán dől a lé, és dolgozni se kéne nagyon, csak írhatnék, írhatnék, és megjelenne, és megvennék, és szeretnék.
Ez utóbbi, itt, a motivációs levél.
Ab Ovo Kiadónál megjelent művei:
Konyak és margaréta