Horváth Júlia Borbála: 33 áthalló

Léteznek-e igaz történetek? Az események mennek a maguk útján, az író tollát valós szereplők vezetik. Hivatalnok a táncesten, börtönmenyasszony a beszélőn, artista ég és föld között, éhezőművész, hittérítő, betyár és céllövöldés; mindannyian a kincset keresik, mellyel útjuk göröngyeit elsimíthatnák, vagy legalábbis más göröngyöktől megkülönböztethetnék. A szerző melléjük szegődik, s ők némi elfogódottsággal beengedik sajátos világukba, hol számukra minden pillanat roppant fontos, és egy darabig együtt sodródnak. A búcsú gyors és szenvtelen, a kézfogás őszinte, majd útravalóul néhány szó:

„Van egy Darth Vader bábum a Csillagok háborújából, ő jelképezi azt, amitől félek. Minden reggel megpöckölöm az orrát. Elesik, és olyan, mintha legyőztem volna. Szerintem, magának is kellene egy az ágya mellé. Néha orra bukna az is, igaz?”

Mondatok, indulatok, vágyak, ezek vagyunk, a gyönge bátrak; az elbeszélések életünk epizódjai – némi áthallással is fűszerezve…

A szerző, korábban hivatásos sportoló, majd zenész – szaxofonos –, antropológus. Ír, olvas, filmezik, fordít és kutat; leginkább a 21. századi női lét foglalkoztatja. 2008-ban jelent meg Újnőkorszak című kötete. Az Oroszlános udvar című kulturális folyóirat rovatvezetője és a magyar nyelv szerelmese. Névjegykártyát viszont a mai napig nem csináltatott…