Péter János: Szabadulás

Férfi, túl a negyvenen. Döcög egy büdös vonaton a Balatonra, hogy a kisvárosi szülői ház után a gyerekkori nyaralások színhelyét – és egész eddigi életét is – felszámolja. Ha ez olyan egyszerű lenne. Ha nem lenne ott minden.

Mitől is akar szabadulni? Halottaktól, könyvektől és régi játékoktól, akikről és amelyekről rövid úton kiderül, hogy soha, de soha nem fognak bennünket elhagyni. Hazugságoktól, amelyek nélkül nem lehetett, eztán se lehet majd élni. (Nem is biztos, hogy hazugságok.) Takargatott bűnöktől, amelyeknek hősünk éppúgy áldozata, mint elkövetője. És az alkoholtól, amely a meleg Kőbányai és a Chivas Regal közötti skálán számtalan alakváltozatban kísért, s hatását kifejtvén hányás- és húgyszagú felhő komorlik nemcsak András, de apja, anyja, exfelesége, jobban körülnézve pedig mindannyiunk egén.

Elbeszélőnk se pontosabb, se tárgyilagosabb nem lehetne. Hangját semmi pénzért föl nem emelné. A szöveg sűrű, tempós, kaptat vele az ember, mint apjával a kilátóhoz. Csak néha nem lehet nem felröhögni, szisszenni, beismerni, feloldozni. Megbocsátani.

A szerző bencés szerzetes.