Saly Noémi: Az én Budám

„Kallódnak a dolgok, ha hagyjuk. Miközben 2021-ben kedves kiadóm, Pataki Judit nógatására póklakta zugokban halmozódó folyóiratokból összegereblyéztem egy könyvre való esszét és kis novellafélét, szomorkásan toltam félre azokat – plusz régi kollégákat köszöntő vagy konferenciaköteteket, kiállítási katalógusokat –, amelyekben szintén rejtőzik egy-egy írás, hiszen azért vannak eltéve, de az akkori tervbe és terjedelembe sehogy nem lehetett begyömöszölni.

Egy tavaly elmaradt utazás miatt rám szakadt a hosszú húsvéti hétvége, amit ugyan részben tölthettem volna azzal, hogy két másik készülő munkán piszmogok, netán megmosom az ablakokat, de egyikre se éreztem ellenállhatatlan késztetést. Becstelen hideg van kint, az ablakmosás várjon. Mi lenne, ha a gépemen raknék egy kis rendet? Legalább annyira ráfér.

Összeszedtem hát az előző körből kimaradt vagy azóta írt, Budapestről szóló, illetve a kávéház- és vendéglátás-történet tárgykörébe tartozó cikkeket és tanulmányokat. Húztam, toldoztam, pótoltam a jegyzeteket. Rémülten állapítottam meg, hogy ez két, de inkább három kötet.

Úgy válogattam szét a szövegeket, mint ahogyan egyszer kedvenc tabáni vendéglősöm csoportosította a választékot Márton-napi étlapján: liba – nem liba – nem hús. Lesz tehát Buda – nem Buda – nem Budapest. Tessenek nyakba kanyarítani a partedlit, és nyugodt lélekkel nekifogni ennek az első tálnak. Jó étvágyat, jó kedvet hozzá!”

                                                                                                          Saly Noémi